Ha nagyszüleink saját életükről mesélnek, biztosak lehetünk benne, hogy történeteiket átitatja a természet. Vagy azért, mert mindennap gyalog tették meg az utat az otthonuk és az iskola között talán épp egy földúton poroszkálva, vagy mert a játék számukra egyet jelentett a szabad ég alatt eltöltött idővel, vagy azért, mert szüleik őket is bevonták a földek megművelésébe, a háztáji állatok gondozásába, a kert rendben tartásába.
Míg a természettel való kapcsolatteremtés generációkon át elkerülhetetlen és alapvető része volt a családok életének, addig napjainkban sokkal inkább egy tervezett program a nap vagy a hétvége folyamán. Ma már sokkal tudatosabb odafigyeléssel kell – sőt muszáj – életünk részévé tennünk a természetet!
Ha kisgyerek van a családban, magunk is tapasztalhatjuk, micsoda élvezettel veti bele magát a természet „játékaiba”: leveleket gyűjt, pocsolyában játszik, pillangókat kerget, bogarakat tanulmányoz. Az emberben veleszületett érdeklődés van az élő környezet, a növények és állatok megismerése iránt, hiszen az ősidőkben évezredekig, sőt évmilliókig ez volt az életterünk.
Ma sokan csak eszközként gondolnak a természetre, pedig bizonyos értelemben még mindig a túlélésünket szolgálja: táplálékkal, vízzel lát el, számtalan használati tárgyunkhoz szolgáltat alapanyagot, gondoskodik róla, hogy télen is meleg legyen az otthonunkban, sőt, akár energiát is termel számunkra – gondoljunk a szél- vagy a napenergiára. De, ami még fontosabb: megtanít az életre!


Ha a család együtt tud időt szánni a természet felfedezésére, akkor önmagukról is rengeteget tanulhatnak. A szabadban töltött idő, az ott tapasztalt jelenségek spontán módon nyújtanak lehetőséget arra, hogy ezekkel a témákkal foglalkozhassunk. A gyerekek sokkal fogékonyabbak a tapasztalati tanulásra, szemben a verbális magyarázatokkal. A természetben pedig talán még inkább érvényesül Konfuciusz mondata: „Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; hagyd, hogy csináljam és megértem”. A természetes környezet millió lehetőséget biztosít a cselekedve tanulásra – főként, ha ebben a szülő is partner tud lenni.
A természetben eltöltött idő nem csak a lelkünkre van jó hatással, de bizonyítottan segít a testi egészség megőrzésében is. A gyerekek egészséges fejlődésében is elengedhetetlen a friss levegő, hiszen a fejlődés intenzívebb szakaszaiban jelentősen megnő az oxigénszükséglet.
Nem kérdés tehát, hogy a természetben töltött idő nemcsak remek kikapcsolódás a család számára, de a testi-lelki egészség és a szoros családi kötelékek kialakításának is nagyszerű terepe.
S ha kicsik és nagyok készen állnak a közös játékra, néhány egyszerű játékötlettel is szolgálunk! Olyan játékokat választottam, melyek a családban és óvodában egyaránt játszhatók.
Találd ki!
Egy lepedő alá diót, mogyorót, mohapárnát, fenyőtobozt, gesztenyét, üres csigaházat rejtünk. A játékosoknak tapintással kell kitalálniuk mit fogtak meg. Ha van elegendő szemkötőnk, a körbeülők kezébe is adhatjuk ezeket a tárgyakat.
Fejleszti a tapintásos érzékelést, a megfigyelő – és összehasonlító képességet, szókincset.
Füleljünk!
A játékosok kényelmesen elhelyezkedve, becsukják a szemüket és 2 percig csendben fülelnek környezetük zajaira. Az idő letelte után tapasztalatcsere: ki hányféle hangot tudott azonosítani. Melyek voltak a kellemes és melyek a kellemetlen hangok? El lehet-e úgy 10-ig számolni, hogy például madárcsicsergést ne halljunk.
Fejleszti a hallási észlelést, koncentrációt.
Mi vesz körül?
A csoportban mindenki járkál körbe-körbe. Nyitott szemekkel és fülekkel figyel minden történésre. Amikor a játékvezető tapsol, a játékosok megállnak, becsukják a szemüket. Néhány másodpercig a játék jelzéséig így maradnak. A játékvezető egyikük tartásán, vagy valamely tárgy elhelyezkedésén változtat. Az a dolguk, hogy a legkisebb részletekig emlékezzenek arra, hogy éppen hol állnak, ki mellett, milyen tárgyak közelében, s mi változott meg. Újabb jelre mindenki kinyitja a szemét, és ellenőrzi emlékképei alapján, a változást. Aki leghamarabb kitalálta, legközelebb ő vezeti a játékot.
Fejleszti a vizuális megfigyelőképességet, a figyelmet, az emlékezetet, összehasonlítást, gondolkodást.
Kakukktojás
A kiválasztott területen (ne csak a talajon, hanem a cserje és lombkoronaszinten is) rejtsünk el 15-20 tárgyat, mely nem tartozik eredetileg a környezethez (toboz, termés, csiga, kagylóhéj, falevelek, fadarabok, kövületek, üveg, szaru, papír, fém, műanyag tárgyak). Néhányat össze is keverhetünk, például tölgylevelet csipkebokorra ejtünk, vízicsiga házát gallyra tűzzük, folyami kavicsot viszünk a hegyoldalba. Egyesével, mindenki számolja magában a nem megszokott tárgyakat, s az győz, aki a legtöbbre felfigyelt.
Fejleszti a problémamegoldó gondolkodást, figyelmet, összehasonlító- és megkülönböztető képességet, felfedező kedvet.
Ügyességi játék
Eszközeink: ágvillák, fenyőtobozok vagy más, a természetben található termések. A résztvevők csapatokra oszlanak, a csapatok két-két tagja, ágvillájukat egymással szembe fordítva, azon a tobozt egyensúlyozva jutnak el az adott pontig, lehetőleg minél gyorsabban. A tobozt csak az ágvillával érinthetik meg.
Fejleszti a kézügyességet, a szem-kéz koordinációt, egyensúlyérzéket.
Ki vagyok?
Minden résztvevő kap egy "állatos" kártyát egy ruhacsipesszel a hátára, a ruhájára erősítve. A játékosok egymásnak kérdéseket tesznek fel, amire igennel vagy nemmel lehet felelni. Például: Négy lábam van? Tudok repülni? Nagyobb vagyok egy egérnél? Így próbálják kitalálni melyik állatot kapták. Aki kitalálta milyen állatot kapott, a kártyát a ruhája elejére teheti.
Fejleszti a gondolkodást, a kommunikációt, szókincset, figyelmet, emlékezetet.
Kavics bingó
Gyűjtsünk kavicsokat, de nem ám akármilyeneket! Legyen köztük egy éles, egy lapos, egy dundi, egy sima felszínű, egy érdes, egy egyszínű, egy sokszínű, egy apró és egy óriási. Kinek gyűlik össze elsőként a teljes készlet?
Fejleszti a felfedezőkedvet, a megfigyelő – és összehasonlító képességet.
Gyuricsánné Pleva Éva
A Természetismereti Munkaközösség
és a Zöld manók tehetségműhely vezetője

      

 

tehetsegprogram

tamogataskezelo

emberieroforras1